"Fénytérítő"-ként tekintek magamra, mert a fény fontos eleme a fotózásnak és a festészetnek egyaránt.
Mivel mindkettő érdekel, mindkettőt szeretem, ezt a kifejezést használom összegzésképp.
Gyerekkoromban sokat rajzoltam és nagyon szerettem. Fiatal felnőttként a fotózás lépett előtérbe, később
kibontakozott a festés iránti érdeklődés-szenvedély is.
Nem tudnék és nem is szeretnék választani e kettő művészeti tevékenységem közül, mindkettő izgalmas
és érdekes utazás; persze mindegyik másért.
A fotózásnál el lehet csípni az adott pillanatot, színt; amit épp látok. Erre szoktam mondani, hogy "objektíven át
szubjektíven"; hiszen egy-egy témát mindenki másképp lát, másképp fényképez le.
A festésben az a nagyon izgalmas, hogy nincs két egyforma szín, két egyforma ecsetvonás; és olyan is van, hogy
a vásznon nem pont az jelenik meg, ami az alkotó elképzelése.
Ösztönszerűen, impulzívan dolgozom, amikor festek, fotózok, ám az alkotás végeredménye mellett az odavezető
utat is nagyon szeretem; az is fontos számomra.
Nagyjából 8-10 éve fotózok. Van fényképezőgépem, azzal dolgozom, de az utóbbi években telefonomat is használom.
Amiket fényképezőgéppel készítek, azok mennek kiállításra, amiket telefonnal, azokat instagramra teszem fel.
A komponálást nem feltétlenül tudatosan állítom be, inkább a belső hangra, megérzésemre hagyatkozok. Ettől
függetlenül ismerek néhány szabályt, amiket betartok vagy megszegek - mikor hogy sikerül; mit kíván az adott
téma.
Szeretem nézni más emberek fotóit; ezekre rácsodálkozni, esetleg ihletet meríteni belőlük.
Vannak témák, amiket szívesen fotózok. Például a természetet; szerintem akár egy félig elszáradt falevélről is lehet
szép, izgalmas fotót készíteni attól függően, hogyan használjuk a fényeket vagy akár a borult, felhős időt.
Emellett szeretem témaként az ablakokat, kapukat - legfőképp azokat, amik színesek és ha a festék kicsit lepattogzott,
azt érdekesnek, látványosnak tartom. A régi bérházak korlátait, kőlapjait, lépcsőfordulóit is szívesen megnézem és
fényképezem.
Időről-időre átnézegetem a fotóimat, és előfordul, ha valamelyik képet pár éve érdektelennek tartottam, később
rácsodálkozom, hogy ez mégiscsak szép valamiért.
Kiállítások formájában meg szoktam néha mutatni az alkotásaimat, a falon sokkal jobban néznek ki a fotók mint
a képernyőn.
FOTÓ GALÉRIA
Körülbelül 3 éve bukkant elő belőlem, hogy festeni szeretnék. Rendeltem asztali festőállványt, néhány ecsetet,
akrilfestéket, vásznat. A legelső festményem (többek között) kint van a falamon. Ma már másképp csinálnám,
erősen látom a hibáit, de így hagyom; megszerettem.
A festésnél imádom látni, ahogy a vásznon szétterül a felvitt festék, ezt vagy ecsettel, vagy az ujjammal csinálom.
Van, hogy egyedül alkotok, van hogy társasággal. Mindkettőnek megvan az előnye. Ha többen festünk, többet
lehet tanulni, ha meg egyedül, akkor az ember rájön közben dolgokra - vagy nem.
A festészetem impulzív, nem feltétlenül élesen kidolgozott. Szeretem picikét belerejteni az oda nem illő színeket
is - miért ne?
Akvarellfestéssel is barátkozom az akril mellett, ez egészen más technikát, figyelmet igényel. Itt nagyon tetszik,
amikor gomolyog a felvizezett papírlapon a rácseppentett szín. Ennél a festészeti ágnál nem árt türelmesebbnek
lenni, de nem mindig sikerül nekem, így elég érdekes alkotások szoktak születni.
Alkotás közben általában csendesebb, finomabb zenét szoktam hallgatni, így jobban előjön a téma belőlem.
Festmény GALÉRIA
Az én világom - fotókiállítás (2014)
Tavaszváró - fotókiállítás (2014)
BP100 - fotókiállítás a testvéremmel (Mándli Balázs) (2017)
8 Nő - fotó és festmény (8 hölgy együttes kiállítása)
Ady Art Festőműhely szervezésében festménykiállítás többedmagammal (2018 és 2019)
Kerítéskiállítás - festménykiállítás (2019)
Én fényeim - fotókiállítás (2019)
Kiállítás GALÉRIA